Az én történetem a jógával 2015 év végén indult és tulajdonképpen nem is a fizikai gyakorlással kezdődött minden, hanem a mentális gyakorlatokkal, meditációval.

Általában fordítva szokott lenni, ez az én esetemben már itt látszott, hogy nem egy átlagos dolognak indult. Úgy tartják, hogy azok akik a jóga útjára lépnek valamiféle személyes lelki, érzelmi szenvedés vagy fizikai sérülés által találnak rá erre a csodálatos eszközre, ami segít nekik abban, hogy közelebb kerüljenek a megoldáshoz, önmagukhoz.

Emlékszem, hogy az első meditációm milyen leírhatatlan megtapasztalásokat adott, innen egyenes út volt a jógához.

Akkoriban, zöldfülüként jól bele is választottam egy bikram jóga órába. Az első alkalom után úgy éreztem, hogy fizikailag olyan szinten megdolgoztattak a gyakorlatok, amitől az elmém teljesen kisült, de közben egy nagyon erős nyugalom járt át - akkor egyből tudtam, hogy bármennyire is borzasztó volt ez az első alkalom, de én ezt szeretném csinálni.

Jött a rendszeres gyakorlás, aztán jöttek szépen sorban a különböző óra típusok, hatha, vinyasa, ashtanga, yin.

Akkor jöttem rá igazán, hogy a jóga mennyire szerteágazó és milyen ősi múltja van és micsoda hatalmas ereje tud lenni a gyakorló részére, ha teljesen átadja magát neki. Nagyon megszerettem, de úgy éreztem, hogy szeretnék még többet megtudni a jógáról, elsősorban mélyíteni szerettem volna a tudásom, így beiratkoztam egy jóga oktatói tanfolyamra.

Akik igazán ismernek tudják, hogy a jóga mellett még egy szenvedélyem van és ez a görkorcsolya. Gyerekkorom óta űzöm hobbi szinten, akkoriban egysorossal, mostmár két sorossal görkorcsolyázok, immáron egyesületünk is van, olyan emberekkel akikkel összeköt minket ez a szenvedély. 2018 márciusában azonban egy súlyos baleset ért, az egyik talaj gyakorlat közben teljesen kifordult a bokám, irányt váltott a lábfejem. Annyi lélek jelenlétem volt, hogy vissza tudtam tenni a helyére a lábam, - amit az orvosom szerint nagyon jól tettem, mert különben az izulet is csúnyán sérült volna. Ezután kórház, ahol közölték, hogy spirál törésem lett, mindenhol eltört a bokám. Négy órás mútét után, 10 csavarral és egy lemezzel fixálták a lábam. Két hónap fekvőgipsz - ezalatt ötször sikerült rosszul begipszelni a lábam - megannyi fájdalom és  gyógytorna után, fél év után sikerült újra megtanulnom járni. Azonban sokáig bicegtem, az implantátumok nem hagyták, hogy teljes tartományban mozogjon a lábam.

Ugyan a balesetem előtt már elkezdtem a jóga oktatói tanfolyamot, sajnos halasztanom kellett, de nem adtam fel! Tudtam azt, hogy ez nem maradhat így, minden állomás csak átmeneti. Egy év múlva újra megműtötték a lábam, kivették a csavarokat és a lemezt, ezután ismét gyógytorna következett és lassan de óvatosan jógáztam is újra vele.

A rendszeres gyakorlásnak köszönhetően már nem bicegtem többé, de lett egy remek időjárás előrejelzőm.

Azt, hogy milyen fájdalmakkal és lelki nehézségekkel kellett megküzdenem nem részletezném, de nagyon nehéz időszak volt.Egy kapaszkodóm volt a barátokon és pár családtagon kívül, a jóga, minden elméleti és gyakorlati tudásával.

Minden megváltozott, nem csak a testemben, hanem a gondolataimban és a lelkemben is.

Nem sokkal később pedig már ott áltam a jóga oktató oklevelemmel a kezemben. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy milyen hosszú utat jártam be idág, az, hogy a jóga milyen magasságokba tud repíteni, ha engedi az ember. Mert sokszor az akadály nem a testedben van, hanem az elmédben.

Akkor ott megfogalmazódott bennem, hogy szeretném átadni mindazt a hitet, kitartást, erőt, szeretet amit a jóga mutatott nekem, így lettem én jóga oktató.